"Barátok"..?

Nekem csak olyan barátaim vannak, akikkel suliban találkoztam, megismerkedtem. Ezek a barátok a legjobbak, akkor is, ha ritkán látom őket, hisz' a távolság nem akadály. Tavaly nyár előtt valamennyivel azonban egy lány, aki helyi, és még oviból ismertük egymást, bejelölt vipen. Először nem figyeltem különösebben. De aztán megírtam neki, hogy találkozhatnánk, mert akkoriban gyakran untam magam itthon. Beleegyezett, és találkoztunk is. Jól kijöttünk, megadta a számát, sokszor találkoztunk. Egyszer sétálni mentünk a határba. Bele se gondoltam, mekkora bajba rángathat bele. Rövidebb gyaloglás után azt mondta, menjünk le a bal oldali ösvényre. Tudtam, hogy itt rengeteg állat megfordul, főleg este, a nap pedig lemenőben járt. Kóbor kutyák, vaddisznók, haragos rókák. Mondtam neki, ne menjünk annyira be, de ő csak azt mondta, nyugodjak meg, semmi nem lesz. Egyre beljebb mentünk, és először nyomokat, majd vaddisznóürüléket találtunk az úton. Tudtam, hogy ebből semmi jó sem sülhet ki. Figyelmeztettem arra, elég veszélyes este erre járkálni. Erre ő megfenyegetett, hogy hazamegy, ha betojok, és visszafordulok. Mindig azt mondta, csak még egy kicsit beljebb. Ha megfordultam, már nem láttam az út elejét. Ekkor feltűnt valami nagy, barna izé, ami egyenesen felénk rohant. Nem hinném, hogy támadni akart, viszont én annyira meglepődtem, hogy ordítottam a barátnőmnek, és hanyatt - homlok rohanni kezdtem az út eleje felé. Nem néztem hátra, a lábamat irányítani se kellett. Azt gondoltam, ha kutyával van dolgom, a legrosszabb dolgot követtem el: futok előle. Ezzel viszont egyáltalán nem foglalkoztam. Amikor végre kiértem az ösvényről a szélesebb útra, alig tudtam megállni. Ziháltam, közben pedig az ijedtségtől sírtam. Drágalátos barátnőm mit csinált? Röhögve rohant utánam. Mi volt olyan vicces? Tudom, hogy ha nem lett volna ilyen szerencsém, akkor simán nekem ront az a valami, amiről máig nem tudom, micsoda. A haverom hibáztatta magát, én mondtam, nem az ő hibája, de tudom, hogy az övé volt. Ezek után nem is tudom, hogy volt képem többször találkozni vele. Sok hazudozás, kétszínűség után végül is megmondtam neki, hogy igazán nem vagyok kíváncsi rá, és hagyjon békén. Azóta elköltöztek, néha MSN -ezünk... nem haragszom rá, egyszerűen más, mint én. De azért elég szarul érintett, hogy belevitt a veszélybe.